Erős Tesco

Néhány napja a Tesco-ban jártam, eszem ágában sem volt sört venni, de aztán másképp alakult. Egy furcsa jelenséget láttam a polcon: erős teszkó sör. Strong Lager- eddig ok, de mi az a "full bodied?" A Tesco márkanév nem túl biztató, Lengyelországban gyártottták, ami szintén nem túl sokat ígérő. Édeskés ízre számítottam, mert amikor Lenygyelországban söröztünk valahogy ez az íz és a lengyel sör összekapcsolódott az agyamban, és be is jött. Sajnos. 7 % alkohol tartalom volt feltüntetve, de valahogy nem éreztem benne.

Csak a jó sör

Régen és csak egyszer voltam, tehát elmentem megint. A jobbra megnyitott új helység üres volt, nem voltak ott asztalok vagy polcok, de ez lehet hogy csak átmeneti állapot. A választék továbbra is figyelemreméltó, nem akartam sokat költeni és nagyon válogatni így elvitelre vettem egy üveg Primátor Stout-t. Sajnos a csapolt sör választék nem annyira a kedvemre való és az árak kicsit magasak. Ittam egy korsó Grabanc Cira +-t, nem a kedvenc típusom az IPA, de ez jól csúszott, nagyon ízlett. Az Ipa egyre szimpatikusabb kezd lenni, de nem egy ivó sör típus.

Német specialitás futtában

Volt üres negyedórám, beugrottam a Kolbászdába, ahol többféle Scherdel-t csapolnak. Voltam ott már egy párszor, mindig világosat ittam, most gondoltam kipróbálok egy másik fajtát. A barna búza verzió mellett döntöttem, ilyen fajtát egyszer-kétszer ittam,  csak sajnos csak üvegesben tartják. Egészen kiválónak bizonyult, csak úgy folyt belém, Egyetlen szépséghibája az ára.

Berliner Sörkatakomba

Régóta terveztem, hogy elmegyek a Berliner Sörkatakombába. Régen sokat jártunk a Ráday utcába a Pointer miatt, megjelentek a fészbukon is, meghát van menü is. A pincér első kérdése is ez volt: "Menüt kér?", azt kértem persze, de lehet, hogy mást nem is nézett ki belőlem. Az ételsor (gulyásleves, sztapacska, gyümisali) nem volt drága és finom volt, , de az adagok kicsit lehettek volna nagyobbak. A capolt sör választék elég tisztességes, de nem érdekes, én barana Drehert ittam. Üveges sörből csak belga van, de abból sokféle. Megkóstoltam a Gulden Draak-ot (barna ale, 10.5 % alkohol), a sörlap leírása alapján nagyon igéretes volt, ízlett, de valahogy nem volt az igazi. Az alkohol elnyomta itt is az ízt, továbbra sem tudok megbarátkozni a belga sörökkel, maradok a cseh ipar remekeinél. A hely maga elég , de drága.

Nosztalgia HÉV-vel Gödöllőre

A múlt szombatra eredetileg tervezett programom törölve lett, de így legalább alkalmam nyílott elmenni nosztalgiahévezni. Februárban minden szombaton három vonatpár közlekedett az Örs vezér tere és Gödöllő között nosztalgiajáratként 1000 forintos viteldíjjal, a meneteket a felújított MVIII típusú motorkocsi bonyolította le "gyorsvonatként" (nem állt meg minden megállóban). Kicsit későn értem oda a szerelvény már tele volt, de állóhelyből nekem még kényelmes jutott. Az állomásokon várakozók nagyon meglepődtek, amikor megjelent a nosztalgiakocsi, sokan le is fényképezték. 

Képek

Szokatlan Primator

Iszogattunk a Hospodában múlt pénteken, már régen jártam ott. Először jött a csapolt világos Primátor, de aztán az kifogyott, áttértem a barnára néhány korsó erejéig. Végül nem bírtam ellenálni a kísértesnek és megkóstoltam a Primator EPA-t (English Pale Ale), nem tipikus cseh íz, de kellemesen csalódtam, egész csúszós volt, rosszabbra, rossz értelemben különlgesre számítottam. Persze azért legjobb a sima világos. Az ilyenkor nálam szokásos csülök sem maradhatott ki, bár szemeztem az étlapon egy-két újdonsággal, de most is inkább biztosra mentem

Látogatás a Drehernél

Jó két héttel ezelőtt elmentem az egyik barátommal gyárlátogatásra a Dreherhez. Szervezett, fizetős túra volt.
Megnéztük az üzemi múzeumot és egy rövidfilmet a sörgyártás és a Dreher történetéről. Legjobban a régi sörösüvegek és címkék tetszettek, amik a múzeumon kívül, máshol is voltak láthatóak voltak a gyár területén.
Tetszett a főzőház, fel van újítva az épület, tényleges sörfőzés helyszíne pedig olyan mint a háború előtti fényképeken. Kóstoltunk ott komlózás előtti sörlét, komlót és árpát is. Az amúgy ritkán használt erjesztőmedencéket csak a messziről nézhettük meg, a pincéket meg sajnos sehogy (állítólag az egyik tartályból rengeteg sör kifolyt).
Viszont megnézhettük az amúgy sem túl érdekes palackozót és doboztöltőt üzemen kívül. Az derült ki, hogy minél kevesebb dolgozó foglalkoztatására törekednek, alig lehetett munkás látni.
Végül betértünk a céges kocsmába, ahol járt mindenkinek két pohár sör. megmondom őszintén nem szeretem a Drehert, nem is szoktam inni, de a csapolt barna Dreher nagyon jó volt. Van még mit fejleszteni a sörturizmusukon (pl. lehetne ott ajándékbolt), és persze csinálhatnának többfajta és jobb sört.

Képek